Képzeld el egy tengert, ahol nincs partvonal, csak végtelen kék víz, amit lebegő algák borítanak, mint egy élő szőnyeg – ez a Sargasso-tenger, az Atlanti-óceán közepén, ahol a víz olyan tiszta, hogy 60 méter mélyre látsz. Ez a régió nem határolódik kontinenssel, hanem négy áramlat – a Mexikói-öböl áramlata, az Észak-atlanti áramlat, a Kanári-áramlat és az Észak-ekvatoriális áramlat – zárja körbe, elliptikus alakban 20°-35° északi szélesség és 30°-70° nyugati hosszúság között. Évente virágzik a sargassum nevű barna alga, ami sárgás-barnás tömeget alkot, és otthona számtalan tengerlakónak. Ez a „tenger nélküli tenger” rejtélyes, nyugodt, de tele élettel – miért ilyen különleges, és hogyan változik évente?
Mi teszi egyedivé a Sargasso-tengert: határok nélkül, mégis különálló
A Sargasso-tenger a Föld egyetlen szárazulattól mentes tengere: nincs partja, csak ezek a forgó áramlatok tartják össze, mint egy óceáni örvényben. Mélysége 1500–7000 méter között változik, vize mélykék és kristálytiszta, alacsony csapadékkal, magas párolgással és gyenge szelekkel – ez teszi „biológiai sivataggá” a felszínt, ahol kevés a plankton, de éppen ez táplálja a sargassumot. Kolumbusz Kristóf 1492-ben találkozott vele, és ijesztőnek tartotta a lebegő algákat, amik lassan sodorták a hajót – a portugál tengerészek „Sargaço”-nak nevezték, a szőlőt idéző bogyóik miatt. Ma Bermuda közelében fekszik, ahol a víz meleg marad nagy részben az évben, stabil időjárással, ami ideális a hajózáshoz.
Az éves virágzás: a sargassum „tengere”, ami életet ad
Évente tavasszal és nyáron virágzik a Sargasso-tenger: a holopelagikus sargassum (Sargassum natans és S. fluitans) alga szabadon lebeg, vegetatív úton szaporodik, és hatalmas matracokat alkot – néha 20 millió tonnát, ami 260 űrrepülőgép súlyának felel meg. Ez a „Nagy Atlanti Sargassum Öv” 2011 óta évente visszatér, tőlünk nyugatra Afrikától Mexikóig nyúlva, de a Sargasso-tenger a szülőhelye: a tápanyagok vertikális keveredése és a klímaváltozás (pl. az Amazonas áradása) táplálja. A virágzás szezonális: ősszel-tavaszra épül fel, nyárra tetőzik, majd a matracok szétesnek. Ez nem káosz: a sargassum oázist teremt, ahol a fiatal teknősök elbújnak a ragadozók elől, a rákok és halak otthonra találnak – akár a sargassum-hal (frogfish), ami tökéletesen beleolvad. Évente változás: a 2009-2010-es Észak-atlanti Oscillation esemény indította a robbanást, most pedig a globális felmelegedés erősíti.
Élet a Sargasso-tengerben: rejtett ökoszisztéma a lebegő algákban
Ez a régió tele élettel, amit a sargassum tart fenn: millió európai angolna petézik itt évente, a kicsik három évig úsznak vissza Európába; a fehér marlin, porbeagle cápák és delfinfishák ívóhelye. Madarak, mint a sirályok, táplálkoznak itt vándorlás közben; a teknősök bölcsőjeként szolgál, ahol a fiatalok enni és elbújni tanulnak. A víz sósabb, melegebb, gyenge áramlatai miatt „nyugodt”, de a felszín alatti frontok (Subtropical Convergence Zone) dinamikusak: két-három sáv évente, ahol hideg-meleg víz találkozik. A mélyben seamountok növelik a biodiverzitást, de a feneket rongáló halászat fenyegeti – a Sargasso Sea Commission védi ezt a különleges helyet.
Fenyegetések és védelem: miért fontos megőrizni ezt a határtalan tengert?
A virágzás áldása és átka: a Nagy Atlanti Öv mostanra évente 20 millió tonna sargassumot termel, ami Karib-tenger partjait elárasztja, bűzt és oxigénhiányt okozva. A klímaváltozás – tápanyag-bevitel az Amazonasból, óceáni keveredés – erősíti, de a Sargasso-tenger maga sebezhető: műanyag-szennyezés, halászat károsítja az ökoszisztémát. Az ENSZ 2014-ben Ecologically or Biologically Significant Area-nak nyilvánította, a Sargasso Sea Treaty védi – kutatások, mint a MBARI expedíciók, mélyebb életet tárnak fel. Ez a tenger nem statikus: évente változik, de kulcsfontosságú a globális ökoszisztémában.
A Sargasso-tenger a Föld határtalan csodája: szárazulat nélküli, mégis élő, évente virágzó oázis az óceán közepén. Ez a lebegő világ emlékeztet: a természet határai rugalmasak, tele rejtélyekkel és élettel, amit védenünk kell.
